A medvelepke maga a lehetetlen. Mert vagy medve vagy lepke. Nem igaz? De becsszó! Mégis létezik. Megfoghatatlan, leírhatatlan, legendás. Erős, szikár, alulról szürke, fentről színes, súlyosan és visszavonhatatlanul egyedi. De repül. Önfeledten repül a szelek szárnyán, megpihen virágok szirmán, és eltűnik, ha az évszak változik.
Tudom, most azt gondolják, ilyen madár, vagy mit tudom én, pillangó nem is létezik. Nem látott ilyet még soha senki. Pedig de. Csak lehet, akkor nem vették észre, ezt a csodát nézik.
Hiszen tudják, hogy van ez? Fától az erdőt, medvétől a lepkét…
Győr. Magyarország meghatározó ipari városa. Sokan dolgoztak azért, hogy ezt a címet megkapja, megőrizze. Mindegyikük megérdemelné, hogy kötetbe fűzve meséljenek róluk, akik megtehetik. Van azonban a sorban egy ember.
Róla sokat is és keveset is tudunk. Emlegetik még mindig, pedig az a gyár, amit ő vezetett, a birodalom, amelyben közel huszonnégyezer ember dolgozott, ma már nincs sehol. Pontosabban ott van mindenütt.
Mert amíg az emlékek élnek, a múlt nem borít fátylat.
Amíg meséket mondanak róla, nem bontották le a Rába-gyárat.
Zárkózott ember volt, de nyitott gondolkodó. Munkamániás vezérigazgató. Üres söröspalackokat boltban visszaváltó nyugdíjas. Miniszterelnökök, pártvezetők szókimondó tárgyalópartnere, az amerikai kapcsolat magyar mindenese.
Mindent tudunk róla, és mégis semmit…